2014. november 25., kedd

A hibák rangadója

Nem, nem felejtettük el, hogy a hétvégén rangadót játszott a csapat, az elemzés csúszása nekem köszönhető, de úgy voltam vele, hogy a színvonal hiánya ellenére is megérdemel egy Derby della Madonnina egy összeszedett posztot. Maga a meccs erősen felejthető volt, több nagy hibával mindkét oldalon. Két fiatal játékos lábában is ott volt a meccs, de Milan oldalon El Shaarawy, Inter oldalon Icardi maradt adós a góllal. Így aztán egyik edző sem lehet igazán elégedetlen, a látottak alapján a döntetlen volt a reális eredmény. Persze ha hozzávesszük, hogy Mancini max. egy hete dolgozik újra a csapattal és ennek ellenére elhozott egy pontot a rangadóról, akkor neki lehettek meccs után boldogabb pillanatai.
Legalább ez rendben volt.



Kezdjük ott, hogy Inzaghi szempontjából rosszkor jött az edzőváltás, egyúttal Thohir jó ütemben lépte meg ezt a döntést. Mazzarival mélypontra került a csapat, egyszerűen nem értették meg a filozófiáját, talán a személyiségét sem szerették, így pedig egyre mélyebbre kerültek. Ez a folyamat tavaly is lejátszódott, akkor nagyon nehezen indultak el felfelé, így elfogyott a türelem vele szemben. Mancini új impulzusokat és új játékrendszert adott a csapatnak, bár azt hiszem a háromvédős felállás nem volt eleve halott ötlet, így a problémákat máshol kellett elsősorban keresni. Jelentősen nem lépett előre Mancini idei első Intere, de a buta hibákat minimálisra csökkentették, ami épp elegendő volt a Milan ellen.

Ha már a hibáknál tartunk, meg kell említeni, hogy a védelem mindent megtett a gól érdekében. Rossz helyezkedések, eladott labdák - köztük a legnagyobb Muntari érthetetlen átadása aminek a végén Icardi lövését megfogta Lopez. Meccs közben az a kissé erőltetett vicc jutott eszembe, hogy a csapat most szponzorkeresés közben van, de az este maximum az Adidast győzhette meg arról, hogy a Milan igenis élen jár az eladott labdák terén. A biztonsági passzok többsége működött - bár ahogyan írtam Muntari ilyen téren könnyen zavarba hozható - de alighogy valamilyen extra passzra lett volna szükség elakadt a támadás. Megint addig a pontig volt meg a meccsterv, ameddig szélre lejutott a labda. Utána viszont tanácstalanul álltak a szélsők és vagy visszapasszolták a labdát, vagy pedig megpróbálták begyötörni középre. Szegény Torrest rengeteg kritika éri a gyenge formája miatt. Ugyanakkor azt nem szabad elfelejteni, hogy ez a meccs is tipikusan az volt, amikor egy értékelhető passzt sem kapott. Torres egyértelmű, hogy nem erőcsatár, ő az a fajta befejező, aki lendületből szeret támadni. Érkezését pontosan azért támogattam, mert ezen a téren beleillett abba a vonalba, amit Inzaghi felvázolt. Ehhez képest a lendületből indított támadásokba nem vonják be, ellenben szinte csak és kizárólag beadásokkal próbálják helyzetbe hozni. Magyarán szólva adott egy kontracsapatba beilleszthető csatár, akit viszont úgy próbálnak meg helyzetbe hozni, ahogyan azt kellene, aki a kispadon ül. Ez a stílus jobban kedvezne Pazzininek, aki tipikusan tizenhatos környéki csatár. Rá nem lehetne bízni egyetlen kontratámadást sem, ellenben a beívelt labdákra veszélyesebben mozog, mint Torres. 

Ménez is sokat hibázott, de a gólja mesés volt.

Nem tudom megállni, hogy ne vegyem elő megint Muntarit. Számomra a ghánai játéka bántóan buta. Ha három vagy négy középpályás van a kezdőben kevésbé feltűnő, de ha a védelem előtt kell párban játszania, akkor nagy szerepe van a csapaton belül. Rajta is múlnak ilyenkor a labdakihozatalok, figyelnie kell arra hol szabálytalankodik és hogyan helyezkedik egy kontra ellen. Mindeközben a támadáshoz is fel kell érnie. Összetett és bonyolult szerepkör, nem is megy neki. Minden olyan tulajdonsága előjön belőle, ami rossz és ami miatt nem kedvelem a játékát. A derbin minden túlzás nélkül az első negyed órában ki lehetett volna szórni, ahogyan Dodo fejét eltalálta, egyszerűen értelmezhetetlen. Ahogyan az is, hogy az eset még csak sárgát sem ért, sőt végül egész találkozón nem kapott. Az Essien-Muntari kettős ha mást nem is ért el, azt azért mindenképpen, hogy felértékelődött a De Jong-Montolivo kettős jelentősége.

Muntari akcióban.

Külön bekezdést kell szentelnem El Shaarawynak is. Ő az a játékos, akiben talán reménykedtünk, hogy esetleg klasszis lesz. Alapja volt ennek, 2012-ben majdnem meccsenként volt egy gólja. Aztán 2013 januárjában megállt, és azóta mélyponton a karrierje. A derbin is gyengén játszott és még így is hős lehetett volna belőle, de a gólpassza mellé nem tudta odarakni a gólt. Egy klasszis megoldotta volna. Egy önbizalommal teli Fáraó is megoldotta volna. De a mai Fáraó görcsös a kapu előtt, rossz döntéseket hoz. Kicsit aggódom is érte. Valahogy nem megy a Milannak a fiatal játékosok felépítése. El Shaarawy mellett ingadozó De Sciglio formája is, Cristantét sikerült elüldözni, Niang képtelen összerakni magát fejben pedig a tehetsége neki is adott.

Tehetségek, reszkessetek?

Meglepően keveset beszélnek erről, de szerintem egyértelmű, hogy Inzaghi Milanja gödörben van. A legutóbbi 5 meccsből egyet sem sikerült megnyerni, 4 döntetlen és 1 vereség mellett. Inzaghi eddig annyival tett hozzá a csapathoz többet, hogy a vereségek helyett az ikszeket hozza, ami valljuk be: sokat nem javít a csapat helyzetén. Körülbelül mintha nem egyest kapna a dolgozatra, hanem kettest. Még épp nem bukik meg, de jónak sem nevezhető a teljesítmény. Persze a helyzete több, mint nehéz. Rossz alapanyagból kellene irreális elvárások mellett dolgozni, ami ráadásul nem is feltétlenül szolgálná a klub érdekét. Legalábbis én biztosan nem szeretném a mai Milant a Real vagy a Bayern ellen látni. Az elmúlt két év abszurditása jól jelzi, hogy mennyire szarban van a csapat. Előbb ragaszkodnak egy edzőhöz, aki sorban hozza a vereségeket, majd idecitálnak egy klublegendát, aki változtatni szeretett volna és gyorsan ki is hátráltak mögüle. Végül az az ember kerül a padra, aki szintén klublegenda, szintén nincs rutinja a felnőttek között. Logikus. Ha azt nézzük, hogy Seedorf és Inzaghi edzői teljesítménye hogyan alakult eddig, azt kell mondjam a holland nem nyújtott rosszabb teljesítményt. (Sőt, az első 12 forduló alatt 20 pontot szerzett, Pippo 18-at.) Mindezt rosszabb kerettel, érzelmi mélypontról, nulla edzői tapasztalattal, nulla támogatással. Persze a hétvégi döntetlennel újra elégedett volt Berlusconi, szóval a jelek szerint minden rendben, jó úton haladunk és dolgozunk tovább. Elvégre új Milan épül.

Utolsó 5 meccs, 4 pont.

A két milánói csapat alighanem minden idők legrosszabb milánói csapatai közé tartoznak. Jelenleg összesen 35 pontot gyűjtöttek, ami azt jelenti, hogy a Juvét "összmilánó" csak négy ponttal előzné meg. Egészen siralmas.  

Megmondom őszintén sok jóra a folytatásban sem számítok. Jön két középcsapat, a masszívabb fajtából, hasonló stílussal. Az Udinese és Genoa sem szeret kinyílni, ellenben gyors kontrákat vezetnek. Figyelni kell. Utána pedig a két valószínűsíthető dobogós következik a Napoli és Roma. Általában azok ellen szenvednek, akik jól védekeznek, a többségnél viszont jobban támadnak. Maradjunk annyiban, hogy a döntetlen már siker lenne. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése