2014. december 14., vasárnap

Amikor eldől van-e esély igazolásokra... vagy nem.

 Szezon elején biztosan nem gondoltam volna, hogy a 14 forduló után megszerzett 21 pont még mindig kecsegtethet akár Bajnokok Ligája indulás lehetőségével is. Márpedig jelenleg ez a helyzet, a 10. helyen álló Fiorentina is bőven lőtávolságon belül, 6 pontra van a legrangosabb sorozattól. Lehetetlen lenne megjósolni végül ki lesz a befutó, de ha az erőviszonyokat nézzük, akkor soron következő ellenfelünknek illene elérnie a dobogó legalsó fokát. Ellenkező esetben Benitez aligha tudja kimagyarázni magát ebből a helyzetből. Mivel papíron a Milan is harcban van a 3.helyért, ezért erre a találkozóra mindenképpen rangadóként kell tekinteni és úgy is kell(ene) kezelni. 



A napokban jelent meg a sajtóban az a hír, hogy Berlusconi hajlandó lenne igazolni 1-2 játékost, ha megverjük a Napolit és a Romát is. (Illetve jó teljesítményt emlegetett, de gondolom győzelmeket vár.) Több szempontból megmosolyogtató ez a hír, de leginkább azért vicces, mert minden logikát mellőz. Különösen a jelenlegi Milanos logikát. Elvégre ha két ilyen fontos meccset megnyerne a Milan, akkor igazolhatná két állítását is Berlu. 1. Pippo alkalmas a csapat irányítására, mert rangadót nem képes bárki megnyerni. 2. A keret úgy jó, ahogy van, hiszen a bajnokesélyessel is elbántak a srácok. Másfelől pedig a játékosok motiválására sem tűnik alkalmasnak, hiszen miért jó egy jelenlegi kezdő játékosnak, ha igazolnak a helyére egy jobbat? Ki az, aki keményebben dolgozik, ha ezzel veszélybe sodorja a kezdő helyét? Leginkább azért megmosolyogtató, de egyben nagyon szomorú, mert Berlusconi is pontosan érzi, hogy ez a csapat bizony teljesen esélytelen két egymást követő rangadó megnyerésére, pláne nem fog legyőzni két tavalyi dobogóst. Látják ezt, és ezért hajlandó Berlusconi is igazolásokat ígérni, holott egyértelműen nincs szándékában igazolni. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor a középiskolában a menza étlapját böngészve észrevettem, hogy a pénteki menü egészen jónak ígérkezik, rántott hús mellet még palacsintát is írtak. Aztán az is leesett, hogy a pénteki nap már a téli szünet része, amivel egyébként a konyha is tisztában volt. 

Berlusconi ráadásul elvárja a harmadik hely elérését, ami figyelembe véve, hogy mennyiből rakták össze a mai csapatot elég nagy nonszensznek tűnik. 



Érdekes módon ez mintha Inzaghit is zavarta volna, legalábbis én először fedeztem fel olyan mondatokat nála, ami szemben áll valamelyik főnökének kijelentésével. "Most jelenleg nem reális célkitűzés a 3. hely. Persze ezért küzdünk, de hosszú utat kell még addig megtenni." Nem is kommentálnám különösebben, mert ebben Inzaghinak igaza van.

Nézzük akkor a meccset.

A Napoli idénye röviden összefoglalva: kuka. Egyszerűen nem ezt tervezték. Lemaradtak a BL-ről (ráadásul egy gyenge formában lévő csapat ejtette ki őket), majd a bajnokságban is csúnyán beragadtak. Aztán ahogyan stabilizálódni látszódott a játékuk, gyorsan jött megint egy hullámvölgy, jelenleg zsinórban három döntetlent hoztak, a Sampdoria, Cagliari és Empoli ellen. A kicsik ellen komolyan szenvednek Benitezék, viszont az aggasztó, hogy a rangadókra nagyon jó focit talál ki általában a spanyol tréner. Különösen a Roma ellen voltak nagyon meggyőzőek, ahol sokkal jobbak voltak, mint a Farkasok. Abban nincs kétségem, hogy taktikailag sokkal jobban áll Benitez, mint Pippo, így maximum abban bízhatunk, hogy a spanyol túltaktikázza a meccset, ami egyébként szokása.


Ha Napoli szurkoló lennék, aligha lenne a kedvenc trénerem Benitez, mivel sem a csapatépítés területén, sem az igazolásoknál nem teljesített jól. Vannak ugyan jó elképzelései (Callejon, Higuain), de kifejezetten felesleges és költséges igazolásai is. Ezen túl nagyon ingadozóak is, bár ahogy említettem az legalább kiszámítható, hogy rangadókra felkészíti a csapatát.

Mivel állandóan rotál, ezért nehéz kezdőt jósolni, de a Gazzetta szerint erre a 11-re kell számítani: Rafael-Mesto-Albiol-Koulibaly-Ghoulam-Jorginho-Gargano-Callejon-Hamsik-Mertens-Higuain.

A Milan idénye sem jobb, bár nyilván az elvárások is alacsonyabbak voltak. 5 pontra van a cél, ami azért nem tragédia, a BL is bőven fogható az EL pedig még azt mondom akár reális is lehet. Bár ilyen szezon a Milannál soha nem lehet jó.

Az biztos, hogy a két kezdő szélső hátvéd nem lesz ott a meccsen, ahogyan Alex sem. Az orvosi stáb nem meri megkockáztatni a rásérülést, ami valószínűleg helyes döntést. Így aztán az a legvalószínűbb, hogy a Bonera-Rami-Mexés-Armero négyest látjuk viszont. Lassan unalmas lesz mindig Bonerát elővenni, de nem tudnék nyugodtan aludni Pippo helyében, ha arra gondolnék, hogy jó eséllyel Mertens fogja forgatni az ifjú Danielét, akit a múlt héten Perotti alázott szénné. Bár az Armero-Callejon párosítás sem a mi javunkra tűnik erősebbnek. Középpályán Muntari elintézte magának a biztos kezdőt kerülhet be, mellette a De Jong-Montolivo kettős lesz. Ebben is van rizikó, mert a Genoa ellen egyikük sem élete meccsét játszotta. Különösen Monolivótól tartok, elég sokat hagyott ki. A csatársor lehet a legérdekesebb, ahol El Shaarawy-Ménez-Bonaventura triót vizionál a Gazzetta, így Honda valószínűleg csak a padról fog beszállni. 


Az biztos, hogy Inzaghinak 4-5 szinttel kellene többet nyújtania este, ha szeretne győztesen távozni, mert Benitez alapjáraton azért elég jól taktikázik 1-1 meccsen. Ezért egyelőre nem is vagyok túlzottan optimista a meccsel kapcsolatban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése