Fényév távolság

Nehéz úgy írni egy rangadóról, hogy az már részben veszített a fényéből. Lehet persze mondani, hogy a Juve-Milan vagy Milan-Juve mindig rangadó marad, de azért mégis úgy az igazi, amikor néhány pont választja el egymástól a csapatokat, így tényleg vérre menő küzdelmet kell folytatni. A szomorú valóság inkább az, hogy 21 pont a távolság, a gólátlaguk kereken 30-cal jobb a Milannál és 7 hellyel állnak előttünk.

Csak így működhet.

A rangadókon idén nem is teljesített annyira rosszul a Milan. Győzelem a Napoli és a Lazio ellen, döntetlen a Roma ellen, szoros meccs az első komoly rangadón a Juve-meccsen. Azok viszont mintha más csapat lettek volna, furcsa módon, mert például a decemberi két jó eredmény nem volt olyan távol. Teljesítményben mégis. Mert azt egy megmagyarázhatatlanul gyenge január követte, és azt nem állíthatjuk, hogy a Parma legyőzése visszaállítja a csapatot a decemberi formába. De talán a Juventus képes lehet erre. 

Őszintén szólva taktikailag úgy sem látom hol verhető a Juve, hogy nálam Allegri kurva messze van attól, hogy top-edző legyen. Ráadásul még gyengén is futballoztak az elmúlt néhány meccsen. A védelmük viszont így is erős, Pogba élete formájában van, és a támadópotenciál sem veszített az értékéből. 

Ha még ki is találna valamit Inzaghi, ami elméletben jó, akkor ott van, hogy ki valósítja meg gyakorlatban. A Juvét ugyanis a középpályán kell megverni, ha ezt a csapatrészt uralni tudja valaki, akkor gondban lehetnek a zebrák. De hogyan lehet uralni egy meccset, ha a Milan középpályásai butábbak, gyengébbek és lassabbak a focihoz?

Essien megtudja, hogy Pogbáék ellen kell védekezni.

A sajtótájékoztatón Inzaghi helyett Tassotti nyilatkozott. Még nem edzőváltás, hanem betegség miatt. Ennek során többek között bátor játékot emlegetett, és ez tényleg az egyetlen jó gondolatnak tűnik.

Azzal ugyanis már nem egyszer próbálkozott Inzaghi, hogy gyorsan kezdett a csapat. Hibára kényszerítette az ellenfelet, vagy egyszerűen villant egyet Ménez. Viszont a folytatásban nem sikerült pontokra váltani az előnyt, így a Juve ellen különösen nem lenne okos dolog visszazárni és csak a kontrákban bízni. Kemény és agresszív játék kell, sok futással. Ez is kockázatos játék, de a védelemben két új játékossal és egy szedett-vedett középpályával nem sok egyéb megvalósítható taktikát tudnék elképzelni. Ha sikerülne például letámadással meglepni a Juvét is benne lenne egy nagy vereség, viszont Inzaghi nem írná előre alá a vereséget, hanem esélyt teremtene a csapatnak. Még ha nem is túl nagyot, bár a Juventus ellen nincs olyan forgatókönyv ami komoly esélyt adna a Milan győzelemnek.

Játékosbemutatók. Jól jelzi a változást.

Kritikus pontja lesz a mérkőzésnek, hogy a frissen igazolt, de Gazzetta által máris kezdőbe vizionált Paletta-Antonelli kettős mennyire tudja majd felvenni a ritmust. Bocchettivel ellentétben mind a ketten meccsben vannak, így inkább taktikai oldalról lehetnek problémák. A másik fontos pont a középpálya lesz, amiről előzetesen azt tudjuk megállapítani, hogy nem túl okos, de legalább lassú. Le sem merem írni, de az olaszok szerint Poli-Essien-Muntari kezdenek.

Elméletben rangadóról beszélünk, de ezen a meccsen nem várható el a Milantól a győzelem. Az ellenfél mindenben jobb, így már azt is komoly sikerként kellene elkönyvelni, ha a pontszerzés összejönne.