Az ezt megelőző találkozó előtt legutóbb október 19-én tudott idegenben meccset nyerni a Milan. Ezzel a mostani győzelemmel sikerült háromra növelni ezen győzelmek számát, ami azért még mindig rettentően gyenge. Ugyanakkor voltak a meccsnek olyan aspektusai, amik meglepően pozitívan alakultak, ezekről is beszélnünk kell.
Azzal vitáznék, hogy jó úton járunk, de tegnap jobb középcsapatnak tűnt a Milan, mint eddig.
Alapállításként megfogalmaznám újra, hogy Inzaghi nem edző és egy darabig nem is lesz az. Talán egyszer eljuthat a Serie A csapatok szintjéig, de addig még sokat kell tanulnia. Abban a tekintetben mindenképpen pechesnek mondhatja magát, hogy egy olyan csapatnál edzősködik, ahol komolyabbak az elvárások, így önmagában azzal, hogy edzőként fejlődés jelét mutatja aligha mentheti meg az állását. Ami nem is baj, a Milan kispadját nem arra találták ki, hogy ex-klasszis legendák próbálkozzanak szárnypróbálgatással. Így akkor amikor belevágott ebbe a munkába, annak ismeretében tette, hogy vagy kurva gyorsan megmutatja mennyire fasza gyerek lehet belőle a pad mellett is, vagy kiteszi magát a támadásoknak amennyiben nem jönnek az elvárt eredmények. Eddig nem sok jelét láttam annak, hogy értené pontosan mit is csinál, a mostani meccsen viszont mintha kezdene valami derengeni neki is.
Pazzo élvezi a Szalaizást.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy a csapat kétszer is megszerezte a vezetést és egyik esetben sem passzolta át a területet teljes egészében a Palermónak. Persze összességében többet volt a labda az ellenfélnél és valószínűleg több támadásépítésük is volt, az, hogy kicsit nagyobb nyomást gyakoroltunk az ellenfélre előny mellett is, elegendő volt ahhoz, hogy ne szorítson be a Palermo. Ezt mindenképpen előrelépésként kell elkönyvelni, bármennyire is szarul hangzik.
Igazából most sikerült úgy játszani, ahogyan egy közepes képességű középcsapatnál illik. Legalábbis ami a védelmet illeti. Lássuk csak: kevesebbet volt nálunk a labda, de nem volt az ellenfélnél sokkal több lehetőség. (Vazquez mondjuk valószínűleg maga sem érti, hogy élete formájában miként sikerült nem belőni ziccerét.) Támadásban keveset mutatott a csapat, de végül így is hatékonynak bizonyult, és ziccerek sem nagyon kellettek a sikerhez.
Cerci a flippervilágbajnok-gólja után.
Több mint fél év után nem azt a taktikát alkalmazta, hogy magára húzta az ellenfelet. Visszaállt a Milan, de még pont azon a határon volt, ahonnan jó kontrákat lehet vezetni, és ahol még nem töri a játékosok seggét a háló.
Azt persze nem tudhatjuk, hogy valóban egy tudatos húzás volt-e a mostani. Lehet, hogy az ellenfél volt gyenge és erőtlen, elvégre a Dybala tizenegyesét megelőzően négy meccsig nem lőttek gólt. Az is előfordult már, hogy a Milan végig kézben tudta tartani a meccset, de aztán gyorsan kiderült, hogy egy meccses felvirágzásról volt szó, és a következő fordulóban már égetett valamilyen kiscsapat. Az is tagadhatatlan, hogy amennyiben Inzaghi ezeket valóban tudatosan alkalmazta is, messze van attól, hogy edzőnek lehessen tekinteni. Különösen Milan mércével. Itt ha ezekre két meccs után jön rá is járt volna az ejnye-bejnye az elhullajtott pontok miatt, jelen esetben viszont arról van szó, hogy kábé 7 hónapnyi aktív edzősködés mellett és számtalan elveszített pont után sikerült feldolgoznia azt, amit már mezei szurkolók is észrevettek. Így aztán ezen aprócska fejlődés miatt még nem járnék örömtáncot.
Jellemző kép: Ménez rohan, utána az ellenfél védelme.
Különösen azért nem, mert például a támadásokban semmi elképzelés nem volt. A Palermo védelem mindkét gólunknál komoly szerepet vállalt, plusz Cerci találatához így is kellett valami irgalmatlanul nagy húsvéti nyúl malac. Ménez gólja viszont újfent zseniális volt, egyszerűen ez a csávó ha területet lát maga előtt és a labda is nála van, idén jó eséllyel gólt is szerez. Önző vagy sem, ő az egyetlen Milan játékos, aki egész évben klasszis teljesítményt nyújt.
Talán a győzelem arra is jó volt, hogy kicsit jobb szájízzel pihenjünk az ünnepek alatt (ebben az Inter újabb botlása is segített). Ezennel meg is ragadnám az alkalmat, hogy CSUdálatos nyulat kívánjak az egész CSU nevében mindenkinek!
Ui.: Csak a statisztika szerelmeseinek. A Juventus esti győzelmével biztossá vált, hogy a Milan már nem lehet bajnok. A zebrák jelenleg 70 ponttal állnak, míg a Milan ha a hátralévő 9 forduló alatt minden meccset megnyer maximum 68 pontot szerezhet. Egy álom most összetört. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése