Az idei szezonban utoljára lép pályára a Milan hazai közönség előtt. Ez feltehetőleg azt is jelenti, hogy Inzaghi edzői karrierjében hosszú ideig (vagy talán örökre) ez lehet az utolsó olyan mérkőzés, amikor a San Siróban a Milan szurkolók hazai közönségként tapsolnak a csapatának. Már ha éppen rászolgálnak erre fiai. A Torino nem ideális ellenfél egy felszabadult Milanhoz, így foggal-körömmel kell küzdeni ha a három pont megszerzése lesz a cél.
A két csapat között jelenleg négy pont a különbség a tabellán. Papíron nem tűnik soknak, a valóságban ég és föld. Amíg a Torino kicsit talán erőn felül teljesítve, klasszis játékosok és válogatott labdarúgók nélkül jutott el odáig, hogy az első tízben fognak végezni, addig a Milan esetében önmagában a top10 óriási csalódás. Venturának ez új szerződést ér, esetleg jobb csapatot, Inzaghi viszont kénytelen lesz új lehetőségek után nézni.
A tulajdonosváltás ügye kissé megakadni látszik, Berlusconi egyre többször beszél már arról, hogy akár ő is képes lenne új csapatot építeni és egy komolyabb összeget folyósítani az igazolásokra. Szokása szerint ezzel némi önellentmondásba ütközött saját magával, hiszen az eladással kapcsolatos pletykáknál arról beszélt, hogy manapság mennyire ellehetetlenültek az olyan tulajdonosok, mint amilyen ő az arab olajsejkek pénzszórása miatt.
Ennek ellenére a sajtóban tartja magát az a pletyka, hogy nyáron komolyabb átalakulás várható, ehhez pedig a megfelelő edzőt is megpróbálják megtalálni. Olyan nevek merültek fel, mint a Realtól várhatóan távozó Ancelotti, a Sevillát EL-döntőbe zsinórban másodszor bekormányzó Emery, illetve a válogatott szövetségi kapitánya Conte is a jelöltek között van. Ha ebben a kategóriában gondolkozunk, akkor egyértelmű, hogy kell minőségi játékosokat pakolni ebbe a keretbe. Bár a maguk kategóriájában mind a hárman nagy mágusok, a jelenlegi pozíciójukból visszalépés lenne a Milan mai állapotában. Ancelotti nem fog a nosztalgikus élmények miatt visszatérni, Emery a szépen fejlődő Sevillát nem fogja otthagyni egy halom ugyanúgy középszerű játékosért, ahogyan Conténak is kényelmesebb a válogatott kispadja. Nekik garanciát kell adni a csapatépítésre.
Ha az ígért komoly változások elmaradnak, akkor még az sem kizárt (bár szerencsére elég valószínűtlen), hogy Inzaghi marad még egy évet. A mostani szintet valószínűleg jövőre is hozza, azt pedig ugyanúgy lehet egész évben hangoztatni, hogy épül egy olasz és feltehetőleg fiatal Milan és mindenképpen szeretnénk visszatérni az európai porondra. Vagy érkezhet az Empoli sikeredzője Sarri, akit elsősorban az Empoli szintjén lehet sikeredzőként kezelni, de Inzaghi idei szereplésénél valószínűleg többre lenne képes.
Bármelyik csapatépítési forgatókönyv is valósul meg, azért várhatóan egyikben sem fog szerepet kapni Inzaghi.
Vajon létrejön a Mastour-bál?
Hogy milyen lesz a búcsúmeccs a saját közönség előtt az nagyban múlhat azon is, hogy mennyire meri megadni a lehetőséget a fiataloknak. Emlékezhetünk rá, hogy fordulókkal ezelőtt, amikor gyakorlatilag lehetetlen távolságba került az európai szereplés arról beszélt, hogy szeretne lehetőséget adni néhány Primavera játékosnak. Azóta kereken nulla percet kaptak a fiatalok, holott most már tényleg nincs különösebb érv a kezdőjátékosok játszatására. Az utolsó pozíció, aminek lenne még jelentősége az a 8., ha azt megcsípné a csapat, akkor az olasz kupában egy körrel később kellene csak szerepelni, mivel magasabb kiemeléshez jutnánk. De megnyugtatok mindenkit, aki esetleg a körmét lerágná az izgalomtól: már ez sem elérhető a Milan számára. A kérdés leginkább az, hogy meglesz-e az első 10, ezen belül is a 10. hely, amiért a Palermóval kell megküzdeni. Matematikailag még a 9. is lehetséges, pláne ha legyőzi a Milan a Torinót és az utolsó fordulóban is győz, míg a Torino maximum döntetlent ér el. Mindez pedig elég valószínűtlen, ugyanis a Genoa gondjai miatt a 7. hely is elegendő lehet az EL szereplés kivívására, ami 4 pontra van a bikáktól. Ugyan kevés az esélyük, de biztosan nagyon motiváltak lesznek. A Milan viszont reálisan a 13. helyig is visszacsúszhat, a Sassuolónak és a Hellas Veronának elég ha a hátralévő két meccsen egy győzelemmel többet szereznek a Milannál. És itt jön a képbe Inzaghi. Vajon felvállalja, hogy egy eleve történelmien szar szezonban, különösebb tét nélküli meccseken lehetőséget ad néhány fiatalnak? Erre enged következtetni, hogy a keretben a szokásosnál több fiatal van, így Di Molfetta, Mastour, Mastalli, Piccinocchi, Felicioli, illetve Donnarumma. Én egyébként amondó vagyok, hogy lényegtelen 9. vagy 13. a Milan, viszont a felnőttek között lejátszott meccs fontos tapasztalat lehetne az ifiknek, és ki tudja: talán még mutatnak is olyat, ami miatt jövőre a felnőtt keretben ragadnak.
Tipp: nem lesz a kezdőben Primavera játékos, de amikor már vezet a Toro csereként pályára léphetnek páran.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése